Még egy amerikai újság, a New York Clipper is beszámolt arról 1921 márciusában, hogy Magyarországon a a belügyminiszter betiltotta a jazztáncokat, mivel azokat a „fiatalságra károsnak” minősítette és helyette a hagyományos magyar táncokat javasolta a tánctanároknak.
Igyekeztem utána járni, mennyi lehetett ebben az igazság, és mennyire torzultak a hírek, mire átértek az Atlanti-óceánon. Országos szintű, 1921-es betiltásnak nem találtam nyomát, csak egyetlen említést 1920-ban arról, hogy a „vanszteppet” és a „tuszteppet” betiltották – de feltehetően ezt senki sem tartotta be.
Ám tény, hogy 1921 volt az az év, amikor megérkezett Magyarországra a shimmy nevű tánc, és annyira népszerű lett, hogy 1922 tavaszán több városban (Pécsett, Nagykőrösön, Cegléden) valóban megpróbálták betiltani. A shimmy pedig magával rántotta a foxtrottot, „vanszteppet” és „tuszteppet” és a többi, korábban érkezett jazz/swingtáncot is, azaz ezeket is tiltólistára tették.
De mielőtt belemegyek abba, miért is akarták betiltani ezeket a táncokat (nem nagyon sikerült egyébként), ebben az írásban azt foglalom össze, hogyan és miért lettek annyira népszerűek, hogy az egész ország shimmyt táncolt. Mert tényleg így volt: találtam az Arcanumban riportot a kiskunfélegyházi helyi lapban (Az éjszaka a Kossuth-utcán találkoztam a Shimmyvel, Csonkamagyarország, 1922. Január 13.) arról, hogy a főtéren fiatalok késő este egymásnak tanították a shimmy lépéseit, a tánctanártól pedig mindenki ezt a táncot akarta tanulni. De nem állt meg a városokban, a cikk szerint a szomszédos faluban, Alpáron is shimmy-láz tombolt.
De mi is volt a shimmy? Egy olyan jazztánc, amihez hozzáadtak egy vállrázogatást, amitől a világban sokfelé azon nyomban erkölcstelennek nyilvánították. Itt van két videó, hogy képet kapjatok róla:
A táncdivatok ügyében mindig jól értesült Színházi Élet már 1921-ben hírt adott arról, hogy a shimmy hódít Budapesten. A cikk szerint akkoriban mindenki a Körút és a Rákóczi út sarkára (ma a Blaha Lujza térre), az „Ősbuda” nevű helyre járt táncolni, és itt ekkor már átvette az uralmat a shimmy. Az elszánt táncosok pedig sokat vitatkoztak arról, hogyan is kell jól shimmyt táncolni. Egyvalamiben egyetértettek: a „Fehér-kettős” azaz a Nagymező utcában fellépő „Fehér és Nagy Annus” volt az etalon, mindenki úgy akart táncolni, ahogyan ők. (Lent láthatjátok őket a képeken.)
A következő évben a Színházi Élet így jellemzi a shimmyt: „Az járja legszebben a shimmyt, aki vállban jól tudja rázni magát. Ez a rázás magyarázza meg a tánc eredetét is. Amerikában keletkezett a shimmy egy varietétáncból. Különös és mulatságos volt ez a varietétánc, sok hölgy járta, akik felső ballerinaruhácskájukat ritmikus zene mellett rázták le magukról.”
A Magyarország 1921 végén úgy ír: „a feketék vérének forró pezsgése lázba borította az európai szalonokat, s végül az idén, mint minden eddigi táncőrületnek teteje, bevonult Európába a shimmy, diadalmasan és parancsolan leigázva minden társadalmi ellenállást, esztétikai ellenvéleményt és erkölcsi felháborodást.”
A vállrázogatós, őrült shimmy az akkori szellemnek vad volt, új, erotikus és teli volt fekete, afro-amerikai lüktetéssel – épp ezért nagyon gyorsan meghódította az országot, ugyanakkor hatalmas ellenállást is kiváltott.
Ráadásul ez a tömegkommunikáció forradalmának ideje is volt, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyebben terjedt az új zene és a tánc. Vámos Eszter írja a *„Dübörgő húszas évek Trianon után? Jazz és modern táncok az 1920-as évek Magyarországán” *című írásában az Ujkor.hu oldalon, hogy a mozikban lehetett látni amerikai filmeket, sőt, táncórákat is, a rádió elterjedésével pedig az ország minden sarkába eljutott a jazz. A magyar közönség immár nyugati zenét és táncot akart.
A jazz és a hozzá tartozó táncok érkezése pedig felforgatta a tánc addigi világát, főleg az első világháború lezárultával. A Pesti Hírlap 1927 Évi Nagy Naptára egy érdekes szempontra hívja fel a figyelmet: a jazztáncok megjelenése, illetve a világháború előtt a tánc a fiatalság kiváltsága volt, és nagyjából a párválasztási rítusban, udvarlásban volt kulcsszerepe. Ám a jazztáncok korában már kortól és rangtól függetlenül mindenki táncolt, „a modern táncdivatnak épp az az egyik fő jellemző s egyben legkülönösebb vonása, hogy minden rangú és rendű és minden korú embereket táborába gyűjtött.” A cikk szerint ennek egyik oka az volt, hogy ebben a korban lett nagy divat a sport, és ennek egyik könnyű és kellemes módja volt a tánc.
A cikk szerint a one-step, a two-step és a foxtrott csak felvezetők voltak a shimmy-őrülethez, „az egész világ shimmy-lázban fetrengett, remegett és rázkódott évekig.” Azt nem tudom, valóban világszintű őrület volt-e – egyértelműen nem hagyott akkora nyomot, mint a charleston, foxtrott vagy a lindy, hiszen ma már nem táncoljuk. De hogy Magyarországon elsöprő népszerűségre tett szert és egy ideig csak ezt táncolták „modern” körökben, az biztos – körülbelül a charleston megjelenéséig és térhódításáig, amiről már korábban írtam.
A Magyarország című lap 1921 decemberében megkérdezte a kor híres színésznőit, mit is gondolnak a shimmyről – kiválogattam a legérdekesebbeket.
Darvas Lili: „Az emberek másról sem beszélnek, komoly kedves és eddig szelíd uriasszonyok társaságában egyebet sem hall az ember, mint shimmyt.”
Fedák Sári: „Én azt hiszem, hogy a shimmyt valamelyik ravasz amerikai a csárdásból lopta el. Mert a ritmusa teljesen a csárdásé, úgy hogy csárdászenére is lehet shimmyt táncolni.”
Gombaszögi Frida:„Én azt hiszem, hogy a shimmy … azért aratott olyan nagy sikert, mert ritmusával s lendületeivel jótékonyan felvillanyozta az emberek petyhüdt idegrendszerét. Az európai lélek az utóbbi esztendőkben szívesen hajlik a spleen felé, viszont a shimmy-zene idegen motívumai nyers, erős ütemei s a jazz-band szilaj exotikuma felrázza ideiglenes kábultságából. A shimmy jókedvet hozott ebbe a városba.”
Jászai Mari: „Ez a Budapest és ez az ország igen különös. Itt nem tudnak az emberek igazán lelkesedni, nem tudnak igazán gyűlölni és igazán szeretni. Itt minden olyan langyos és férflatlan. Talán azért arattak sikert ezek a táncok, amelyekben nincsen lélek, nincsen szellem és nincsen gondolat.”
Petráss Sári: „Ennek a táncnak különösen Pesten van nagy jelentősége. Itt ugyanis nagyon keveset sportolnak, vacsora után pedig egy órás shimmypartie nagyon egészséges, a testet edzi, az ember jól alszik utána s ami fontos, fogyókúrának sem rossz.”
Plasinszky Pepi balett-táncosnő: „Elsősorban az nem tetszik a shimmyben, hogy alig van benne mozgás. Még a parkett lehetőségeit sem használják ki, a párok egy helyben topognak s ez egy balettáncosnő számára érthetően furcsa látvány.”
Arról, hogy pontosan miért és hogyan tiltották be a shimmyt, a következő posztban olvashattok majd!
