OKTATÓK
Sápi Viktor
tanár
2016 szeptemberében kezdtem Lindy hop-ot tanulni a Pepitában. Korábban sosem táncoltam, nem is tanultam, de magán a mozgás örömén, és azon kívül, hogy korai jazz zenére tesszük mindezt, már az első órától kezdve megfogott egyrészt a szemlélet, miszerint a táncterem küszöbén átlépve a hátizsákunkkal és az utcai cipőnkkel együtt letesszük a (minden)napi gondjainkat, teendőinket és gátlásainkat, másrészt az, hogy párban, egy épp aktuális (eleinte idegen!) partnerrel közösen hozunk létre valami meg nem foghatót, ami csak ott és akkor, abban a pillanatban, percben létezett. Táncosként azóta is ezt az élmény keresem a táncban, tanárként pedig az ehhez vezető úthoz igyekszem fogódzkodókat, mankókat és néha még egérutakat is adni.
Mikor elmentem az első órámra, biztos nem hittem volna el senkinek, ha azt mondja: "Pár év múlva már te állsz ott elöl!". Amikor belevágtam ebbe az egészbe, igazából nem számítottam semmire, nem voltak elvárásaim, abszolút "lesz ami lesz" alapon cammogtam be a Pepita kapuján. Viszont marhára megtetszett az első óra, így hát elhatároztam, hogy elmegyek a következőre is. Aztán a másodikkal sem volt más a helyzet...
És így ment ez egészen addig, amíg egyszercsak már mindenféle más kurzusokon is ott találtam magam. Hol egy kis Solo Jazz, hol egy kis Balboa, sztepp, miegymás, majd valahogy hétfőnként is mindig odakeveredtem a Muzikumos bulikba. Kicsivel később jöttek a fesztiválok, versenyek, fellépőcsapat, és végül a tanítás… Ez egy egészen különleges közösség és miliő, amibe jó tartozni és ami az életem olyannyira nélkülözhetetlen és meghatározó részévé vált, amit bátran és jó szívvel ajánlanék bárkinek, sőt, azt mondanám: "Kár kihagyni!".
