Sztepp

Gondolnánk, hogy a gyökerek egészen a rabszolga tartásig nyúlnak vissza? A dob, a ritmus egyfajta kódolt kommunikáció volt a rabszolgák számára, mely némi távolságot is átívelt. Erre a rabszolgatartók is hamar rájöttek és félve a lázadástól, megtiltották a dobok és más hasonló eszközök használatát az afrikaiak vallási szertartásaiban. Mint tudjuk az ember leleményes, így az afro-amerikaiak hagyományaikat folytatták, a dobot elhagyva találtak egy másik eszközt mellyel ritmusokat kelthettek életre, ez pedig a lábuk volt. A 19. században a bevándorló írek és angolok fapapucsos tánca és az afro-amerikai gyökerekkel rendelkező sztepp keveredett.

Ma már a sztepp tánc elképzelhetetlen a vasalt cipő nélkül, mely csak az 1910-es években jelent meg. Történetének csúcspontját az 1920-as évektől kezdődően éli és mondhatni töretlenül ível felfelé.

Két formája alakult ki a Rhythm tap és a Broadway tap. Ez utóbbi inkább a táncra fókuszál és a színpadias előadásra, míg a Rhytm tap egyetlen egy dologra helyezi a hangsúlyt: a zenére és a ritmusra. 

A sztepp szépsége, hogy nincs még egy olyan tánc, mely ennyire "közel visz" a zenéhez és ahol a cipőd  egyben a hangszered.