Takács Edit
Már gyerekkorom óta meghatároz a zene, a tánc. Első fellépésem óvodáskoromban egy hópehely szerep volt, amikor folyamatosan ugrálnom és pörögnöm kellett... Állítólag testhez álló feladat volt, mivel egyfolytában pörögtem és táncoltam A tánc formálta a személyiségemet, általános iskolás korom óta táncolok, akkor a néptánc töltötte ki az életemet és kísérte azt, egészen felnőtt antológiákig.
2018 tavaszán kezdtem el Lindy Hopot tanulni, majd a Balboa is elcsavarta a fejemet. Onnantól kezdve nem volt megállás. Először csak heti egy alkalommal táncoltam, majd egyre többet jártam a Muzikumba, aztán később külföldi fesztiválokra is. Ha külföldi táncpartnerem, még ha nem is beszéljük egymás nyelvét, ez a pár perc tánc olyan, mintha egy nyelven kommunikálnánk.
Olyan közösségformáló ereje van a táncnak, amit nehéz szavakkal leírni: életérzés, életforma. Szerintem, amikor nyolcvan éves néni leszek és meghallom, hogy Lindy Hop szól fülig fog érni a szám. A swing zene nekem olyan, mint a túrórudi, minden napban elfér egy. Kipirul az arcom, ha a swing zenéről vagy Lindy Hopról beszélek a barátaimnak. Kulturális élmény, amit receptre írnék fel.