Akármennyire is rendkívülinek érezzük most, hogy egy világjárvány miatt nem táncolhatunk, a történelem során rengeteg járvány tizedelte meg a világ népességét, és gyakran az egyetlen hatásos módszer a vírus vagy más fertőzés megállítására az volt, hogy az embereket bizony hazazavarták, hogy ne érintkezzenek egymással. Így volt ez a pestisjárványok idején is, és a „social distancing” az 1918-1919-es spanyolnátha-járvány idején is követelmény volt.
A spanyolnáthának három jelentős hulláma volt, amiből a második volt a leghalálosabb, a becslések húsztól százmillióig teszik az áldozatok számát világszerte. Az első hullám 1918 tavaszán-nyarán, a második 1918 szeptember-októberében, a harmadik pedig 1919 legelején pusztított. Ez nagyjából Magyarországra is igaz volt: az első hullámban nem volt olyan sok áldozat, és nem is vették komolyan. Épp ezért el is aludt a figyelem, így őszre már hatalmas pusztítást végzett a vírus az országban.
A spanyolnátha magyaroszági pusztításáról itt olvashattok egy jó összefoglalót!
A Budapesti Hírlap 1918 szeptember 28-án ír arról, hogy „Szabó Sándor dr. udvari tanácsos tiszti főorvos” azt javasolta Bódy Tivadar polgármesternek, hogy figyelmeztessék a lakosságot „a nagyobb összejövetelektől tartózkodjék” és „figyelmeztetésben óvják majd a lakosságot a sok embert magában foglaló helyiségek látogatásától, sőt a villamoskocsin való utazástól is.”
Ekkor már érkeznek a hírek az első iskolabezárásokról, de nincs még általános rendelet erről.
Október 4-én a Reggeli Hírlapban azt tanácsolják a hatóságok, hogy „színházakat, mozgószinházakat, kabarékat, orfeumokat, kávéházakat, vendéglőket, kávé- és pálinkaméréseket, vasúti és egyéb váróhelyiségeket, társas egyleteket, gyűléseket, népmulatságokat kerülni tanácsos,” de tilalomról még nincs szó.
Ugyancsak október 4-én a 8 Órai Ujság azt írja: „a belügyminisztériumban tegnap este értekezlet volt. amelyen kimondották, hogy a színházaknak és mulatóhelyeknek a spanyolnátha miatt való bezárása nem múlhatatlanul szükséges és a mozik is nyitva maradhatnak.”
Egy nappal később ugyanez a lap arról ír: „a mozgófényképszinházak előadási idejét korlátozzák, továbbá leszállítják az orfeumok, mulatóhelyek és mozik által eladható belépőjegyek számát is.” Egy mozi csak naponta két előadást tarthatott, a kettő között pedig szellőztetni és takarítani kellett.
Egészen október 19-ig kellett várni a szigorúbb intézkedésekre. Ekkor adta hírül a Budapest című lap, hogy a parlament végre (!) foglalkozott a járvánnyal, és Wekerle Sándor miniszterelnök Budapest polgármesterét felhatalmazta, hogy „a járvány leküzdése érdekében szükséges intézkedéseket azonnal, — minden előzetes belügyminiszteri jóváhagyás nélkül — megtehesse.”
A lap szerint ekkor már 12000 betegről és 700 halottról tudtak.
Bódy gyorsan élt is új jogával és elrendelte, hogy október 21 és november 4 között „minden színházat, mulatót, mozit bezárnak, a vendéglők és kávéházak záró óráját esti 10 órára korlátozták.”
A polgármester „indítványozza a mozik, mulató- helyek, színházak, tánctermek, sporttelepek bezárását, gyűlések és egyéb összejövetelek elhalasztását” írja a lap.
Az egy nappal későbbi, október 20-i cikk a Budapest újságban már kitér arra, hogy a polgármesteri rendelet szerint „az összes iskolákat és az összes tanfolyamokat, valamint a tánciskolákat november 3-ig bezáróan be kell zárni” és „hangversenyt, előadást, sportmérkőzést, táncmulatságot, társasvacsorát és általában nyilvános társai összejövetelt nem szabad tartani.”
A fent említett történeti cikk megemlíti, hogy a tánciskolák vezetői hevesen lobbiztak, hogy többé ne számítsanak „iskolának” és ne kelljen bezárniuk.
Azt nem találtam meg a lapokban, hogy meghosszabbították-e a korlátozást a két hetes határidő után, vagy csak ennyi ideig volt zárva minden.
Az viszont biztos, hogy spanyolnátha később még sokszor visszatért, de kevésbé halálos formában, viszont meg-megijesztette az embereket. 1927-ben például Kolozsváron tiltották meg egy időre a táncot a betegség felbukkanása miatt, és ugyanebben az évben a hírek szerint Dániában ugyanilyen lépésre került sor.
Ám a spanyolnátha másképp is keresztbe tudott tenni a táncnak: 1922-ben IV. Károly király belehalt a spanyolnáthába, és a temetés tiszteletére mindenféle mulatozást megtiltottak.
1922. április 5-én így ír Az Est: „e hónap 18-ig táncmulatságok engedélyezve nincsenek, táncolni még a tánciskolában sem szabad. A mulatóhelyeken engedélyezett, táncelőadások szerződtetett táncosokkal éjjeli egy óráig engedélyezve vannak. A bároknak kiadott éjjel egy órától kettőig szóló tánc- és zeneengedélyek azonban e hónap 18-ig szünetelnek. Egy órán túl ezeken a helyeken nincs tánc és zene megengedve.”
(Ehhez a cikkhez nincs most jó kép, ezért illusztrációnak mást választottam: az 1927-es Est mutatja be a képen, hogy “az amerikaiak nem elégszenek meg, ha a parketten charlestonozhatnak, a tenger vizében is táncolnak.”)
